A frízföldi Jeverből származó természettudós, Ulrich Jasper Seetzen (17671811), 1802-ben indult felfedező útra, amelynek célja az Egyenlítői Afrika térsége volt. Hasonlóan a terv különlegességéhez már az utazás első szakasza is szokatlannak bizonyult: nem a Földközi- tengeren akart eljutni Afrikába, hanem Európán vágott át Konstantinápolyig, majd a Közel-Keleten jutott el Jemenig, hogy onnan vágjon neki az utolsó szakasznak. Kötetünkben a nagy utazás magyarországi szakaszáról készült feljegyzéseit adjuk közre, magyar és német nyelven, gazdagon illusztrálva. Seetzen utazás közben mindent aprólékosan feljegyzett, s így napról napra nyomon követhető, mit tapasztalt. Az érzékletes leírásból kitűnik, hogy egzotikum érzete hatja át a Magyarországon átélt élményeket és találkozásokat a mai olvasó előtt pedig egy letűnt kultúra képe sejlik fel. Kevés külföldi szerzőtől származó magyarországi útibeszámolót ismerünk a 19. század elejéről, Seetzen tehát fontos szemtanúja ennek az időszaknak.Der Naturwissenschaftler Ulrich Jasper Seetzen (17671811) aus Jever in Friesland bricht 1802 zur Forschungsreise durch das äquatoriale Afrika auf. Ungewöhnlich 1802 zu einer Forschungsreise durch das äquatoriale Afrika auf. Ungewöhnlich wie dieser Plan ist auch der Beginn der Reise: Er fährt nicht über das Mittelmeer nach Afrika, sondern reist quer durch Europa nach Konstantinopel, dann durch den Vorderen Orient und den Jemen, mit dem Ziel, Afrika etwa vom heutigen Somalia aus zu durchqueren. Auf der Reise führt er minutiös Tagebuch. Dadurch ist es möglich, sie Tag für Tag nachzuvollziehen. Bereits seine Erlebnisse und Begegnungen in Ungarn und die lebendigen Schilderungen muten exotisch an und so entsteht für den heutigen Leser das Bild einer längst vergangenen Kultur. Die Bedeutung des Tagebuchs liegt auch darin, dass es nur wenige Berichte vom Anfang des 19. Jahrhunderts von Ausländern über Ungarn gibt. Seetzen ist daher ein wichtiger Zeitzeuge. Die vorliegende, zum ersten Mal ve
