Pászka Imre professzor (SZTE) e kötetben a Kárpát-medencében elő elődeink léthelyzeteit befolyásoló természeti, környezeti és antropogén tényezők mélyebb megismerését célzó, hat évvel ezelőtt indult kutatási programját lezáró, utolsó fejezetéhez érkezett, amelyben a térséget sújtó a 19. század pestisének is nevezett kolerajárványokat vizsgálja.A kötet folytatása az előző, az Együtthatás reprezentációk (2019. I., 2020. III.) fogalmi keretbe vont monográfiáinak. Az e kötetben tárgyalt kolerajárványok (1831/32, 1836, 1848/49, 1866, 1872/73) esetében a professzor vizsgálati szempontjainak (a kolera azonosítása körüli orvosi dilemmák, rendészeti védekezési stratégiák, gyógymód-ok, terápiák, higiéné, viselkedésreakciók, stb.) előterében a lokalitások állnak. A levéltári, könyvtári források feldolgozása mellett több ténybeli kiegészítést vezetett be, amelyek szemléleti terét tágabb keretekbe helyezik. Például: a Nyugat- és Dél-európai 19. századi kolera pandémiák többnyire a brit távolsági tengeri kereskedelem közvetítésével mutatnak kapcsolatot, a szárazföldi útvonalakon pedig az orosz cárok hadainak, alattvalóinak közvetítő szerepe szinte mindegyik Délkelet- és Közép-európai kolerajárvány esetében meghatározó.A szerző által folytatott feltáró kutatás eredményeként megismerhetjük továbbá az erdélyi Kárpát-kanyar térségének (Csík-, Háromszék és Barcaság) járvány kitettségét és a Habsburg Birodalomban úgy a kolera, mint a pestis esetében is a székely határőrezredek szerepét a járványveszély elhárításában.
