PANELEK MÖGÖTT

Losonczy Attila novellagyűjteménye a maga szűkszavúságában, végtelen fegyelmezettségéŹvel és empátiájával, hiúság nélküli emberszereŹtetével ritka értékű kötet. Megkapó tömörségű, olykor finoman ironizáló, versközelien gyéŹmántcsiszolású kisprózájában feléleszti a szépŹirodalmi szociográfia műfaját. Kötetének egyik legidőszerűbb darabja a Csend-(elm)élet, amelyŹről eszünkbe jutnak az elmúlt másfél év kínjai: „A csend félelmetes. Oly síri. Ráébreszt önnön magányunkra és kisszerűségünkre. Félünk-retŹtegünk tőle, ezért kapcsolunk be tévét-rádiót otthon… ezért tömködjük be fülünket az mp3 fülhallgatójával, nehogy véletlenül észleljük önmagunk csendjét.” A szerző szereti ugyan embertársait, de azért gyakran alkot csattanós kis paródiákat is: többek között az Entellektüel népkonyhák helyezkedő, törtető írócskáiról, a Forgatáson nyűglődő statisztáiról, vagy éppen a Foglyokban felbukkanó, egyáltalán nem nagy-mamás szendvics- és tortafaló hölgyekről. És igazi vándormotívumként, arról a kétszer