A könyv a Magyar Rádió 19531956 közötti történetét mutatja be eredeti dokumentumok alapján. Folytatása a 2014-ben megjelent munkának, amely az 19491952 közötti időszakról szólt.Jelen kötet részletesen ismerteti a Sztálin halálát kísérő közvetlen és az azt követő változásokat, a Nagy Imre-kormány intézkedéseit, majd az 1955-ös visszarendeződést, a XX. kongresszus hatására elindult visszafordíthatatlan folyamatokat, és végül a rádiónak az 1956. október 23-án kezdődő forradalomban betöltött szerepét tekinti át.A Nagy Imre-időszak utáni 1955-ös visszarendeződés a rádió munkatársai közül sokakat érintett, elvesztették munkájukat. Rákosi hatalmának újjáépülése, az elbizonytalanodott pártvezetés határozatlansága érződött a rádió vezetésén. 1956 februárja, a XX. kongresszus azonban mindent felülírt. A nyár történései, a Petőfi Kör tevékenysége, a Poznańban kirobbant munkásfelkelés, Rákosi leváltása, a rehabilitálások, Rajk László és társainak újratemetése és a mindezekre reagáló pártvezetés a teljes bizonytalanságot eredményezte a rádióban ugyanakkor a korábban elbocsátott rádiósok közül KÖNYVHÉTRE is sokan visszakerültek a vállalathoz. De ki irányította a rádiót?A rádió 1925. december 1-jei megszólalása után értéket közvetített: a nagyvilág és Magyarország híreit, a művészetet, az irodalmat, a kultúrát. Ugyanakkor mindig a politika és a propaganda eszköze volt, s a korszakban a legjelentősebb. Ezért a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete szimbólummá vált, a hatalom szimbólumává. 1956. október 23-ának éjszakája, a rádió ostroma, annak elfoglalása, az értelmetlen pusztítás ennek volt a következménye. A rádió azonban nem hallgatott el
