N. Pál József irodalomtörténész az elmúlt másfél évtizedben írott sportesszéinek legjavát foglalta kötetbe. Vizsgálja, miként módosult az olimpiák szerepe és szellemisége az idők során, visszatekintve elemez pályafutásokat (pl. Iharos S., Csík F., Egerszegi K., Hosszú K.), vizsgál-értelmez sporttörténeti mozzanatokat (pl. Varga Zoltán disszidálása, Papp László profi karrierjének megfúrása) vagy történelmi fordulópontok (1919, 1968) sportösszefüggéseit. Méltat friss sporttörténeti könyveket, és esszé-emlékoszlopot állít az eltávozottaknak: Albert Flóriánnak, Varga Zoltánnak, Wichmann Tamásnak, Törőcsik Andrásnak. Mindeközben szól vissza-visszatérően a sportrajongás lélektanáról: --Fanyaloghatunk, de tudnivaló: a sport életünk ama része, ami az örömöt s a bánatot semmi máshoz nem hasonlítható teljességélményként adja meg nekünk. A sport teljes világ, az ťörök egyŤ föladhatatlan misztériumának őrzője, tanúságtétele, minden benne van, ami emberi, s mindennek az ellenkezője is. A sportot szerető ember mindig ťoptimistaŤ, amikor elkeseredett, s tudja, hogy át van verve, akkor is. A sportrajongó úgy él az illúziók foglyaként, hogy tudja: semmi illúziója nem lehet. (A könyv a HM Sportért Felelős Államtitkársága támogatásával, a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla Programja keretében jelent meg.)
