Ha csak pár napot tudunk eltölteni a kínai fővárosban, szinte kizárt, hogy ne kerítsünk sort Peking egyik, ha nem a legfőbb nevezetességére, az éppen idén hatszáz éves Tiltott Városra.Amióta közönséges földi halandók is beléphetnek a néhai félistenek birodalmába, mindig nagy itt a nyüzsgés. Vannak, akik pár óra alatt kipipálják a veretes emlékmű-rengeteget, de vannak olyanok is, akik több napot szentelnek eme csodára. Az 1406 és 1420 között 72 hektáron épült császári komplexum 980 megmaradt épületből köztük több mint 90 palotából, bennük 8707 helyiségből áll, amelyet a helyi népnyelv tréfásan 9999 és fél szobás palotának nevezett, mivel 10 ezer szoba csakis a mennyekben lehetett.Szolgáljon irigylésre méltó előnyünkre, hogy lassan száz esztendeje a magunkfajták is betehetik a lábukat arra a térre, ahová évszázadokon át csak a császári család, a rokonaik, a kényes gonddal válogatott alkalmazottaik, cselédeik vagy eunuchjaik nyerhettek bebocsáttatást.Persze nem árt szakavatott kísérőbe kapaszkodnunk, hogy megértsük a sárkányok és teknősök, darvak és elefántok, színek és formák szédítő kavalkádját. Az album lapozása közben Kocsis András Sándor az utazás, a szobrászat és a fotózás szerelmese fotói, valamint Benda László szakújságíró összeállítása révén mélyebb bepillantást nyerhetünk a palotanegyed rejtekeibe, esetleg korábban itt szerzett élményeinket is feleleveníthetjük.
