A magyar-zsidó viszonyt (kérdést) a legégetőbb, s nem véletlen nemzeti tragédiához vezető társadalmi problémát a magyar irodalomban nem zsidó oldalról kevesen ábrázolták. (Mely tény is jelzi a kérdés neuralgikus, s ezért begyógyíthatatlan voltát.) A kivételek, majdnem mind az ún. ködlovagokhoz tartoztak. A lecsúszó dzsentri képviselőihez a közhely előítéletek szerint , de közülük kerülnek ki annak a köznemesi rendnek a látnoki képviselői is, akik politikai uralkodó osztályként, a közízlés irányítóiként, a legdöntőbben befolyásolták a magyar történelem alakulását. Azért is foglalkoztatta őket kit így, kit úgy ez a bonyolult, számukra is konfliktusos kapcsolatrendszer, mert hazai polgárság híján kénytelenek voltak belátni, hogy a magyar nép csak a zsidósággal szövetségben ugorhatja meg a modernitás szintjét.Ady Endre Korrobori című, 1917 körül írt, de először csak 1923-ban napvilágot látott cikke így jellemezte prófétaian ezt az új feltételrendszert: Micsoda gyávaság volt még meg nem mondani, hogy a Korroborit űzzük, járjuk pár évtized óta a Duna-Tisza táján? Itt két fajtátlan s egyformán idegen fajta szeretkezik egymással a Korrobori szabályai szerint. A már megcsinált kultúrák lemásolt zeneszerszámaival foglalt itt helyet a zsidóság. S mi, akik magyaroknak nevezzük magunkat, gyűlölve-vágyva ropjuk a szerelmi táncot. Itt egymást fojtogatva a szerelemtől, vagy új népet produkálunk vagy pedig utánunk az özönvíz.A regény műfajában Török Gyula (Ady közeli embere Nagyváradról) bontotta ki és ábrázolta mélyen ezt a felismerést. Erről szól a most könyvformában először megjelenő Egon című regénye. (Az Egyenlőség közölte folytatásokban, 1918-ban.) Azonban, hogy ezt a különös történetet egy antiszemita huszártiszt otthagyva karrierjét és dzsentri életvitelét, beáll boltosnak, s betér a zsidóságba, hogy feleségül vegyen egy zsidó lányt megértsük, s vele az író gondolati fejlődését (inkább töprengéseit) követhessük, tanácsos elolvasni (remek)műveit: A
