Könyv egy férfiról, aki hivatalnokként is ember maradt, vészkorszaktól vészkorszakig. Dr. vitéz ákosfalvi Szilágyi László miniszteri tanácsos a Belügyminisztérium Közjogi Osztálya Közjogi Alosztályának prominens egyénisége volt 1944-ben, aki közreműködött az izraelita vallású és származású személyek mentesítési ügyeinek intézésében. Forrásközlésünk azon dokumentumok közül teszi közzé a legérdekesebbeket, amelyek Szilágyi László háború utáni igazolásával, illetve állásába való visszahelyezésével kapcsolatban keletkeztek. A népügyészség a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette ellene, és az üldözöttek megsegítése érdekében tanúsított magatartását helyeslően elismerte. Szilágyi Lászlónak különösen a mentesítési ügyek intézésére való, itt közölt visszaemlékezését ajánljuk minden olyan Olvasó figyelmébe, aki az 1944. év üldözöttjeivel együtt érezve szeretne betekintést nyerni az akkori ügyintéző gépezet működésébe. A visszaemlékezésnek ezen túl az is értéke, hogy bepillantást nyújt a Belügyminisztérium Sárvárra költöztetésébe Budapest ostromát megelőzően, illetve ottani viszonyaiba a főváros ostroma idején és azt követően. Forráskiadványunkat bevezető tanulmány nyitja, amely az egykorú jogszabályokra, illetve a közölt visszaemlékezésre támaszkodva mindenekelőtt a mentesítési rendszer felépítését és főbb vonásait vázolja. A forrásközlést a kiadvány végén két jogszabálytár egészíti ki, közülük az elsőnek az a célja, hogy az Olvasó minden, az eredeti dokumentumokban hivatkozott jogszabályt lehetőleg teljes egészében meg tudjon tekinteni. A második jogszabálytár nyolcvannyolc, 1944-ben kiadott zsidórendelet címét sorolja fel, hogy világossá váljék az a kontextus, amelybe a mentesítésekhez kapcsolódó és zömében szintén 1944-es rendeletek illeszkednek, továbbá, hogy itt is láthatóvá váljék a zsidó vallású és származású emberek elleni jogalkotás tartalmi keresztmetszete és óriási volumene. A vészkorszak alapjában véve hiteles, ám a keletkezés körülményire teki
