LAJTHA LÁSZLÓ ÍRÁSAI I-II.

A jelen kötetben Lajtha László (1892–1963) zeneszerző, népzenekutató és zenepedagógusírásainak magyar nyelvű kritikai összkiadását kapja kézhez az Olvasó.A Lajtha-írások legjelentősebb zenetörténeti értékét elsősorban azok a népzenekutatásunk„hőskorában” (1925–1962) készült tanulmányok, cikkek, előadások képviselik,amelyeket a szerző az országos gyűjtőmozgalom kérdéseiről és saját gyűjtőmunkájának eredményeiről hazai és külföldi fórumokon közreadott. Lajtha, akia magyar népzenekutatás első intézményes gyűjteményének és kutató-műhelyének,a Nemzeti (Néprajzi) Múzeumnak 1919–1949-ig munkatársa, később vezetője volt,magyar és idegen nyelvű írásaival mindenekelőtt a Bartókkal és Kodállyal közös tudományos„frontot” erősítette, akiknek jobb megértéséhez is ismernünk kell Lajthagondolatait. A népzenekutatás nemzetközi fórumainak (CIAP, IFMC) vezető személyiségekénta magyar népzenekutatás kiemelkedő eredményeit ismertette idegennyelvű publikációiban.Írásaiban jól körvonalazódik önálló szemlélet