A lélektan, a történelem és az irodalom különleges találkozásának dokumentuma ez a könyv. A lélektané, amely az ember megismerését tűzi ki célul (és eközben folyamatos önreflexióra készteti és önismerettel ajándékozza meg), a történelemé, amely időbe, térbe, társadalmi és kulturális kontextusba ágyazza az embert, és az irodalomé, amely a maga sajátos útján az emberi lélekbe tud hatolni. E három terület gyümölcsöző dialógusából születettek a könyv számos elméleti kérdést tárgyaló és gyakorlati példát bemutató fejezetei. A Pszichobiográfia és irodalom című munka számot tarthat mindazok figyelmére, akik általában a lélektan, az irodalom vagy a történelem iránt érdeklődnek, továbbá mindazokéra, akiket az irodalompszichológia, a pszichobiográfia, a huszadik század első felének magyar irodalma, valamint e tudományterületek kapcsolódási lehetőségei érdekelnek. A könyv az egyetemi oktatás számára (mind magyar, mind pszichológia szakon) hiánypótló szakirodalomnak tekinthető. A szerző irodalomtörténész és pszichológus, munkássága e két tudomány határterületeinek kutatására irányul. Interdiszciplináris szemléletmódja jelen könyvét is átszövi, éppúgy, mint az a törekvése, hogy mindkét tudományterület képviselőit megszólítsa, együttgondolkodásra és vitára ösztönözze.
