Egy átlagos magyar ember sorsának alakulásán keresztül mutatja be a negyvenes- ötvenes- hatvanas évek Magyarországát, sorsfordító eseményeit. A főszereplő a doni áttörés utolsó öt napjának történetét szemlélteti a saját életútjának alakulásával, kezdve a mundér felöltésével, a becsületes szolgálattal, végül a büntetéssel. A kényszerű kiutazás és kint maradás, rácsodálkozás a fél éve kint harcolók helyzetére és helytállására, a lehetetlen feladat megoldásának keresésére. Néhány tiszt, illetve tiszthelyettes társával mentené a menthetőt, védené a rettenetes förgetegtől a magyar bakákat. Kiállásával példát akar mutatni minden parancsnoknak és az állománynak is. A történet az áttöréssel ér véget, a barátok elvesztése a hadsereg elvesztése mind -mind a magyar történelem felemelően szörnyű időszakát idézi. A következő rész már 1960 - ban játszódik, ez a jelenidő. Kováts megbékélt a sorsával, lakhely kijelöléssel Szombathelyen él. Ide érkezik meg egy csomag, ami felkavarja azt a nyugalmat, amit a tanári munka jelent neki. Ács főhadnagy naplója jut a kezébe, ami rejtélyes körülmények között jut el hozzá. A történet leginkább azt a lélekölő, nyomasztó társadalmi berendezkedést képezi le, ami jellemző volt a kor Magyarországára. Nincs heppi end, csupán befejeződik a történet, úgy ahogy egy átlagembernek, akit sodor a huszadik század. Az olvasó a végén csak remélheti, hogy a boldogság újra megtalálja azt az embert, aki a század magyar passióját végig járta.
