Pruzsinszky Sándor monográfiája hazánkban elsőként dolgozza fel az európai könyvkultúra szempontjából fontosabb országok (Spanyolország, Franciaország, a német államok, Ausztria, Anglia, Hollandia, Belgium, Svájc, Svédország, Oroszország és Magyarország) cenzúratörténetét. A cenzúra intézmény- és jogtörténetének tudományos ismertetésén túl szokatlanul olvasmányos, esszéisztikus stílusban sok-sok irodalomtörténeti példával illusztrálva veszi sorra a cenzúrának a szerzőkre gyakorolt pszichés következményeit, az öncenzúrát, a cenzúra egyes indirekt, álcázott praktikáit, a művészet és jog viszonyát, a klasszikus cenzúra által alkalmazott erkölcsös és erkölcstelen fogalmak értelmezését, sőt a cenzor lélektanát is. Az alkotó és a cenzor kapcsolatának paradox jellege: a hallgatási spirál, a szövegértés és az értelmezés buktatói, a szövegtörés jelensége, a hatalommal köthető alku és a cenzúra szakralitásának kérdése mindez olyan máig élő problémákra hívja fel a figyelmet, amelyek Pruzsinszky Sándor könyvét aktuálissá és hiánypótlóvá teszik.
