Prof. Dr. Szakály Sándor, a VERITAS Kutatóintézet Főigazgatója ajánlása: Keszivel Indiába. Nem vagyok India szakértő, de még ismerője sem eme hatalmas területű és egyben a világ második legnépesebb országának. Hallani hallottam róla, olvasni olvastam róla. Járni soha nem jártam ott és a jelek szerint nem is fogok, de olvasva Bándi Kund és Keszi kutya történeteit szinte ott érzem magam. Indiáról korábban a már elhunyt barátaimtól Sára Sándortól, Wonke Rezsőtől hallottam sokat és édesapám néhány nappal ezelőtt elhunyt élettársa Márta néni lányától és vejétől még többet. Ők is eltöltöttek néhány évet Indiában. Magyar kiküldöttként dolgozott ott Árpi, talán még a szerzővel is összeakadhatott (volna). Amrita Sher-Gil művészete is megfogott, ahogy a róla készített Sára Sándor film is, illetve az ő és a már említett Wonke Rezső ott készített fotói. A megfogás most Bándi Kund írásai révén. A novellák írója nem hivatásos íróember, de szeret írni. Teszi azt érdeklődést felkeltve az olvasóban és olvasmányosan is. Ezek az olvasmányos írások visznek közelebbre bennünket India világához, a kasztokhoz, a hétköznapokhoz, az európai szemmel nézve érthetetlen dolgokhoz és adnak új ismereteket. Vajon mennyit ismerhetett meg és érthetett meg egy magyar kiküldött Indiából azon néhány esztendő alatt, amíg ott dolgozott? Mit adhatott neki a jövőre nézve a néhány Indiában eltöltött év? Más emberként tért-e vissza Hazájába vagy maradt az, aki volt? Leszek és vagyok, aki voltam? Ezek a kérdések is megfogalmazódtak bennem olvasva Bándi Kund és beszélgetőtársa, a mindre odafigyelő és minden kérdésre választ is adó, Keszi kutya történeteit. Azé a kutyáét, aki egy villamoson véletlenül kihallgatott beszélgetést követően lelt új gazdára Bándi Kundban, és lett az angol Cassieből magyar Keszi. Lehet, hogy a hét magyar honfoglaló törzs egyikének nevét viselve, Kőrösi Csoma Sándor nyomába szegődött? Megannyi kérdés, megannyi feltételezés és megannyi új ismeret. Talán röviden így lehetne
