"Vasárnap este, tizenkilenc nulla-nulla: azt mosolyogja Bethlenjani,van neki itten két sokat próbált gőzvéleménykutatója, akik még sohanem tévedtek, akik most kimondják a tutit egy életük, egy haláluk.Az első szerint tizenhárom százalékkal lesznek leverve a liberbolsevikok.Második szerint nem anynyira, de a másik szerint is az agyagig.Van aztán erre reakció a mikrofonok másik végén. A fiatalok juhéznak,a liberbolsevikok letörve, mint a bili füle, de az önbizalom töretlen,nem csökken: ťmink nem akarunk gőzvéleménykutatást nyerniŤ mondjaaz egyik pártember, ťválasztást inkábbŤ. Nem tudom még, hogy ez azeste legjobb mondata, pedig nem piárszakember az öreg bolsi.No, akkor én most menek, helyes kis kupacokba rakom a tragacsról anedves, penészes szalmát. Három púposan megpakolt tragacs,huszonnégy boglyácska éri körbe. Körbe kell érnie, mert sose tudni előre,semmi nem jelzi, merről leng a szél, ha leng, hogy a füstöt, mint a paplant,arra guríccsa, amerre haszon. Égő gázolajos rongy a botvégen, kintvagyok a sötétben, füstölöm magamot, bármerre fordulok, a füst jön utánam, ahelyett hogy a fákat ölelné. Izgulok kicsit: a szalma ne gyulladjonbe, csak füstöljön, a penész tetejét megnyomkodom. Két óra után a helyzetváltozóban. A füst nagy ívben sztrájkolja a gyümölcsöst, de ahogynyitom a bejárati ajtót, az összes a lépcső alatt gombolyog, be akarnajönni. Tévét akar nézni. Nyilván.(Onagy Zoltán: Két választás Magyarországon, részlet)
