Az olvasás sajátságos gyakorlatai megmutathatják, hogy az elmeléti érdeklődés széttartó folyamatai a szövegeknek nem csupán textuális-kontextuális dimenzióira támaszkodnak, hanem azok újabb és újabb rétegeit képesek játékba hozni. Az érdeklődés, mely sokszor valamiféle teoretikus elgondolás függvénye, jó esetben nem doktriner távlatokat erőltet egy tőle független vizsgálandó tárgyra, hanem abban a kölcsönviszonyban erősödik meg, sőt teljesedik ki, és hoz létre újabb és újabb kontextusokat, amely kizárólag az olvasás folyamatának köszönhetően létesül. Ami helyeselhető egy irodalmi megközelítésben, legyen az bármilyen összefüggésrendszerben elhelyezve, nyelvileg ellenőrizhető, s ez nem tényként, hanem folyamatosan mozgó perspektívák játékaként lép elénk. Az irodalom, azon belül is a lírai szövegek történeti helyzete a meghaladottság hangsúlyozása helyett új kérdések megfogalmazására sarkall. A kérdések természetesen továbbélnek, ám a válaszok a témafelvetés kereteihez igazodva újulnak meg. Amikor tehát e kötetben (főként 20. századi) költemények elemzésére vállalkozom, azokra a specifikus problémákra hívom fel a figyelmet, melyek az irodalom 21. századi olvasási lehetőségeit és nehézségeit is felmutatják.BEDNANICS Gábor (1976) az Eszterházy Károly Egyetem tanára. Korábbi kötetei: Beszédformák között (2003), Kerülőutak és zsákutcák (2009), A kétséges faggatása (2012). A Ráció Kiadónál a szerkesztésében megjelent kötetek: Kulturális közegek (2005), Induló modernség kezdődő avantgárd (2006), Az olvasás labirintusában (2013), Mesterkönyvek faggatása (2015).
