A rendszerváltás előtt az építőipar a nagy kivitelezővállalatok irányítása alatt állt, akiknek legfőbb törekvése az államilag elvárt hatékonyság volt. A hetvenes években kizárólag az építésiparosításról, a műszaki-technikai fejlődésről, a tervteljesítésről beszéltek. A nyolcvanas években megjelent a magánszektor, és ezzel az addig monolit ipar differenciálódása megkezdődött. 1989 után a mennyiségi szemléletet felváltotta az összetettebb piaci igények kielégítése mint feladat, aminek azonban nem mindenki tudott megfelelni. A 103 nagy állami építőipari vállalat négy kivételével csődbe ment a rendszerváltozás után. A könyvben megszólaló riportalanyok közös jellemzője, hogy mindannyian jól tudtak reagálni az új helyzetre. Minisztériumi főosztályvezető, az első magyarországi vegyesvállalat ügyvezetője, a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat vezetője, a Középületépítő Vállalat vezérigazgatója, a Strabag Hungária igazgatója ... csak néhányukat említve, akikkel Földi Tamás beszélgetett.Az épületek, az építési tevékenység mindig tükrözi az adott kort, a hatalmi struktúrát és a társadalom változásait. A történészek mégis ritkán foglalkoznak ezzel a területtel. A kötetben az építőipar legbefolyásosabb képviselői mesélnek megélt évtizedeikről, saját sorsukról, lehetőségeikről, a gazdasági-politikai környezet változásáról. Mindez nemcsak érdekes, hanem fontos adalékkal szolgálhat a múlt kutatói számára is. A Több mint egy cég a szerző harmadik riportkönyve, amiből az építőipar múltját és jelenét sokféle nézőpontból ismerhetjük meg.
