A lengyel doki menyegzőjének marokkói története abbóla fajtából való, amely a lehető legbohókásabban indul és a lehetőlegmeghatóbban ér véget.A vőlegény, akit megint széles munkásvállak emeltek a magasba,felhajtotta fehér mostanra már mindenféle foltoktól, zsírtól, fűtől,bortól szennyes és korántsem makulátlan dzsellabája csuklyáját
,felhajtotta hát a csuklyát, amelyet a fejére húztak, és meredten bámulnikezdte
hogy is mondjam?
szemrevételezte a nőt, teljes ámulatban.Dávija ugyanis szép volt, nagyon szép, az a fajta helyi szépség, amelya berber és a Banú-Hilál-féle vér találkozásából születik.Ez csak mendemonda, főnök. És nincs semmi bizonyíték, hogyvalóban gyilkosság történt volna. Egy rézműves, egy bizonyos Dadúsia Kennaria negyedben megkérte az egyik szép lány kezét, és a családbele is egyezett a frigybe. Épp zajlottak az esküvő előkészületei,amikor Muláj Mimún pasa sajnálatos módon kiszúrta magánaka nőt. A rézműves egyik napról a másikra eltűnt. Elment az egyikmegrendel
