Miért érdemes egy 15. századi firenzei humanista, közelebbről a költő, műfordító, filológus és filozófus Angelo Poliziano levelezését olvasni? Egyrészt azért, mert reményeink szerint a magyar műfordítás is visszaadja ezen ékszerekké csiszolt, rövid latin szövegek nyelvi, stiláris és gondolati szépségét, humorát és érzelmi gazdagságát, feszes ritmusát. Másrészt mert a levelek a lehető leghűbb képet festik tudós elődeink eszményeiről, kutatásaik tárgyairól, mindennapi gondjaikról és kiterjedt kapcsolatrendszerükről, amelynek révén egymást támogathatták patrónusok szerzésében, hírnevük terjesztésében. Sokszor konkrét segítséget kérnek egymástól: adatokat egy-egy szerzővel, művel vagy latin kifejezéssel kapcsolatban, vagy éppen kéziratokat kérnek kölcsön vagy küldenek a másik számára, az illető javításait kérve a régi, másolási hibákat rejtő kódexekben. Poliziano tizenkét könyvbe szerkesztette leveleit, ezek közül az első négy könyvet foglalja magába e kötet a latin eredetivel együtt, így a haladó latintanulók számára kitűnő lehetőséget ad a gyakorlásra. A levélfüzérek elé a fordító, Frazer-Imregh Monika a humanista barátok életrajzait illesztette, így a könyv az itáliai humanizmus kistükrének is tekinthető.
