Utószó
Üdvözlöm Önt, kedves olvasó!
A hátlapra került ez az utószó.
Ha először olvassa az alábbi szöveget,
Kérem, tartson egy másodperc szünetet.
Megvárom, amíg vesz egy nagy levegőt,
Felnéz az égre és hívja a teremtőt.
Tetszik a borító? A barátomnak hála!
Vigyázzon kérem! Csurog a nyála!
Van még valami, amit most megsúgok:
Több képet rejtenek a bezárt fedlapok.
Nyissa ki bátran a könyvem fedelét,
Miközben megiszik egy csésze feketét.
Üljön le valahol egy csendes sarokban
És merüljön el lassan a leírt sorokban.
Hagy vezessem beljebb, megfogom a kezét,
Amíg csak olvassa az Önnek szánt mesét.
Bár nyelvem időnként felettébb éles,
Ne aggódjon, a ’közre’ korántsem veszélyes.
Látni fogja azt is, amit én már nem:
A világ körülöttünk nem is végtelen.
Bárhova is lépünk, a széléhez érünk,
Nem vesszük azt észre, hogy falak között élünk.
Ha velem tart, átlépjük mindezt a korlátot
És bejárjuk együtt a Fordított világot!
