A CSAPDA

Kamocsay Ildikó esszéi több évtizedet ölelnek fel, de a gondolatainak frissessége és – sajnálatosan múlhatatlan – aktualitása szinte észrevehetetlenné teszik az időbeli szóródást. Több témát is át-át forgat, legfeltűnőbben az ifjúkori hatások, útkeresések utólagos lelki feldolgozásának körét, az „irodalmi oknyomozás” lehetőségeit, illetve az állatvédelem kérdését. Különböző területek, de különös módon egy érzelmi szólam, hangszín egybefűzi mindet. Ez a hang a lázadás. K. I. példamutató módon lázad az ostobaság, a konvenciók és a kétkulacsosság mocsaras, rendszeresen utántöltött dágványa ellen, ezzel is bizonyítva, hogy életkorunk előrehaladtával, a „nyugdíjkorhatáron” átlépve még nem kell megalkuvóvá válnunk. Megmaradhatunk szabad, zsarolhatatlan Embernek – olyannak, aki a fiatalkori önmagának is képes a szemébe nézni.Kállay Kotász Zoltán