A vadak identitásaEgy jótékonysági vadászaton, ahola róka szerepét osztották rád, jelmezrenem futotta, egy rókafarok volta nadrágodra kötve, kutyafüle, szembőlnem is látszik, hátha mégse lőnek.Ezért üldögélsz itt a bokor alatt, aholén, levettem az agancsom, mertnyomta a homlokom, szóval ott,a bokor alatt elbeszélgettünk a kultúráról.Te Pókember-rajongó voltál én megodavoltam Potterért, meg a Capitu-latusért, hiszen olyan jó volna ezeketa zöldbe öltözött urakat is egy lazapálcasuhintással lefegyverezni, éste persze hogy kijelentetted: a kilőtt hálóerre legalább annyira alkalmas. Báraz unokáink enni kapnak ha ezekkiterítettek, úgyis, hiszen mi másttehetnének, két éve lőtték ki az utolsóvaddisznót, azóta nincs más, csak mi,még kóbor kutyák se. Megbeszéltük,hogy miért nem illünk a magyar nép-mesékbe, nem kár értünk, ennyit isérünk, nem vagyunk része a kultúrának,és mi mást tehetne két kisnyug-díjas, mint hogy jelentkezik a sorosjótékonysági vadászatra. Aztán mégmegbeszéltük, hogy jobb esetben nemgolyós, hanem sörétes, mert akkorlehet, hogy meg se hallod a csattanást,hiszen a hang a golyóhoz képest iskésve érkezik, de az nem roncsolannyit a szerveken, van időd kon-statálni, hogy eztán se Pókember seHarry Potter, csak a néma csend,jobb észre se venni, hogy mikor.
