A GYÉMÁNT PAPAGÁJ TITKA

A dagály hűvös hullámai menetrendszerűen érték el, majd borították el a magányos sziget felforrósodott parti fövenyét és monoton ringásukkal kimostak a homokból egy különösen fénylő tárgyat. Egy erőteljesebben kavargó hullámfodor felkapta és mintha könnyű halpikkely lett volna, egyre beljebb sodorta a mélyebb vizek felé. Az arra úszó, ezüstösen cikázó halrajból kivált egy kíváncsi, mohó barrakúda és kitátotta hegyes fogakkal telerakott száját. Orra előtt csalóka kishal-ragyogással lebegett a furcsa alakú ékszer, amit villámgyorsan lenyelt, majd gyors farokcsapással a távolodó raj után lódult.