Belső hangoltság az irodalom nyelvi létezésmódja iránt, ráhagyatkozás a nyelv hívására s küzdelem önmagát megvonó ellenállásával szemben: e két erő együtt mozgatja a kötet elméleti írásait, műértelmezéseit és kritikáit, amelyek emlékezet, hallgatás és megértés összefüggéseinek feltárására tesznek kísérletet. A könyv irodalomtörténeti látóköre a 20. század elejétől a kortárs szépirodalomig terjed. Babits Mihály, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Márai Sándor, Molnár Ferenc, Szerb Antal, valamint Esterházy Péter és Mészöly Miklós szövegeinek az újraértelmezései által a kötet egyben a hazai modernség saját nézőpontú irodalomtörténeti áttekintéseként is olvasható.Dobos István a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet, az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője. Szűkebb szakterülete a 20. századi magyar irodalom poétikai és hatástörténeti folyamatainak értelmezése. Főbb művei: Beszédhelyzetben (1993), Alaktan és értelmezéstörténet. A századforduló novellatípusai (1995), Az irodalomértés formái (2002), Az én színrevitele. Önéletírás a 20. századi magyar irodalomban (2005), Autobiographical Reading: A New Approach to the Genre in 20th Century Hungarian Literature (2010), Az olvasás esemény (2015). A Kosztolányi Kritikai Kiadás szerkesztője; Kosztolányi nyelvművészete címmel az MTA 200 könyvsorozatba készített legutóbb monográfiát.
