Egy mentálisan egészséges ember nem kínoz és nem bánt másokat!
Általában a megkínzottakból lesznek a későbbiekben a kínzók.
Senki nem születik úgy, hogy kínozni fogja a családtagjait, gyermekét, ám ha saját maga átéli ezt, komoly az esélye, hogy ismételni is fogja.
Tévedés azt hinni, hogy a rossz anyagi helyzetű és szociális státuszú családoknál van ilyen; EU szintű tapasztalat, hogy nem kizárólag a lecsúszott család a színtere.
Hazánkban még mindig él sajnos az ’ami a családban történik, maradjon a családban’ közfelfogás, miszerint mindez magánügy, a család belső ügye.
Sajnos az sem ritka, hogy amikor segítséget kér valaki a családból vagy épp a hatóságoktól, a sértettet hibáztatják.
A közreműködő hatósági szakemberek burkoltan ugyan, de sokszor éreztetik, hogy az áldozat hibájának tartják a bekövetkezett erőszakot, így aztán a sértettek, akár a gyermek is, végül a hatóságoktól is félnek.
A gyermekjogok elismertsége és kultúrája hiányos, a megalázott helyzetbe jutottak nem kapnak biztatást.
További problémák forrása a mindig hosszan elhúzódó büntetőeljárás: a sértetteteket újra és újra kihallgatják, mindegyre a bántalmazott lélek érzékenysége iránti hozzá nem értéssel.
Nem járnak jobban az elkövetők sem; egyik oldal sem kap semmilyen mentális segítséget, sokkal inkább atrocitás éri őket...
Az erőszak eszkalációja:
– a folyamat mindig előrehalad, az erőszak szétterül, valamint fokozódik, különösen, hogy senki (ismerős, szomszéd, hatóság) nem reagál, nem mond „állj!-t”,
– igazolódik a módszer, a sértett közben leépül, idegileg kikészül, pl. alkoholistává válik.
Évente több ezer nő veszíti el születendő gyermekét, negyedüket a várandósság alatt is bántalmazzák. Minden negyedik elvált nővel előfordult, hogy korábbi férje a házasságuk során megerőszakolta, és minden tizedik nőt és gyermekét bántalmazzák családon belül.
