Molnár János

Ami a könyvkiadás oldaláról érdekes lehet, talán annyi, hogy alapvetően nem vagyok író. Csupán gyökeret vert a fejemben a gondolat, ami a jelen mű tartalmát illeti, mert annyira kézenfekvő... azután neki álltam, végül kiadásra alkalmasnak találtam. Az irodalomhoz annyi közöm volt az életem során, hogy mindig is szerettem, mármint a szépirodalmat inkább. Amúgy, létrehoztam egy önéletrajzi ihletésű művet még, "Egy élet, ami épp csak volt" címmel, a gyerekeimnek ajánlva leginkább, és így tovább... amolyan házi felhasználásra. Egyébként, jobb lett, mint vártam. Ha "elhíresülnék" valami csoda folytán, talán még ki is adatom... :-) Verselgettem is egy időben, de a "Jelenkor" meg a "Kortárs" szerkesztői a közönyükkel elkedvetlenítettek. Az alábbi versem hidegen hagyta őket például.Évszakok kint a határbanMár a dombok alatt kúszik az ősz, a kitaposott ösvényen szeptember nyomában járva. a megkurtított napok most helyet cserélnek a nyárral, míg új, felemás hangulatú gúnyáját szabja a táj.Amióta elnémultak a lombjuk vesztett fák, a jókedvünk már csak egy emlék, már farkasokkal vonyít a szél, minden álmodik vagy haldoklik, ami itt maradt, dermedten húzza össze magát a táj, és a nap, azt hiszem, ennél távolabb nem is lehetne már.Egyszer csak szemedbe tűnik minden, ami él, rian a jég, ahogy álmából mozdul a táj, a hűtlen költözőknek újra megágyaznak a fák, és egy éjjelen, az égen a vándor is visszatér, mert nem lopta el soha, csak körbehordta arcán a reményt.Takaros és annyira buja, mint egy szép lány, kinek gyümölcseit ízlelni jó, a hajában és a szemében is szivárvány, a nap szerelmese, [mint van Gogh] most ez a lenge ruháját felöltő táj, az a csalfa mámor nekünk kint a határban a nyár, ami folyton elhagy bennünket, de visszajár.Molnár János