Hogyan jutunk el a mechanikus komputerektől a ma ismert technológiákig? Hogyan jelenik meg a mesterséges intelligencia a popkultúrában? Hogyan működtek és mire szolgáltak az első robotok? Mi köze a mitológiai lényeknek a ChatGPT-hez? Toby Walsh műve tudományos alapokon nyugvó ismeretterjesztő könyv, amely közérthetően, szórakoztatóan mutatja be a világot lázban tartó mesterséges intelligencia történetét.Részlet a könyvből:Shakey komputere rendelkezett a saját világa digitális térképével. Az ember megkérhette Shakey-t bizonyos feladatok elvégzésére Shakey, menj el a könyvtárba, és hozz el nekem egy könyvet! , ami után a robot az A* keresőalgoritmus segítségével átnézte a saját digitális térképét, és megkereste az utat az aktuális pozícióját reprezentáló szimbólumtól a könyvtárat reprezentáló szimbólumig. Ezután a kamerája, a távolságmérő szenzorai és ütközésgátlói segítségével nekivágott a kalandnak. Az emberekkel ellentétben, akikkel gyakran előfordul, hogy nem valami ügyesek a tájékozódásban, az A* matematikailag tökéletesnek volt mondható. De mit értünk ezen pontosan? Először is azt, hogy az algoritmus teljes. Ha létezik egyáltalán A-ból B-be vezető útvonal, akkor az A* meg fogja találni. Másodszor: optimális. Az A* mindig a legrövidebb utat találja meg A és B között. Harmadszor: a lehető leghatékonyabb, vagyis az A-ból B-be vezető legrövidebb út megtalálása során éppen csak annyit fedez fel a térképből, amennyit feltétlenül szükséges. Kevesebb kereséssel nem is lehetne megtalálni az utat. Amikor a Bond Streettől akar eljutni a Kings Crosshoz, az algoritmus nem veszi tekintetbe a Marble Archot, ugyanis nincs rá szüksége. Mielőtt még az MI történetének az érdekes kis anekdotájaként legyintenénk az A* algoritmusra, érdemes figyelembe venni, hogy alighanem a mesterséges intelligencia legáltalánosabb felhasználásáról van szó, amellyel találkozhatunk a hétköznapokban. Minden alkalommal, amikor a telefonunkon vagy a kocsink GPS-rendszerén az útvonaltervezővel bíbelődünk, egy kis MI-program az A* segítségével találja meg a legrövidebb utat, tekintetbe véve az aktuális forgalmi viszonyokat, útlezárásokat és egyéb körülményeket. A dolog iróniája csupán az, hogy amíg az A* algoritmust eredetileg robotok irányítására tervezték, addig időközben áthangszerelték, hogy inkább az embereket igazítsa útba. Nem tudom, a kedves olvasó hogy van vele, de az én életemet jelentősen megkönnyíti az útvonaltervezés. Jóval ritkábban tévedek el, és sokkal gyakrabban büszkélkedhetem azzal, hogy időben eljutok oda, ahová akartam.
