Szomorú megállapítás, de sajnos igaz. Ma már nagyon kevés embernek kell a vers. Nincs rá sem igény, sem idő, hogy elolvassák. Fontosabb dolgok után rohannak az emberek. Gyűjtik anyagi javaikat, vagy épp a megélhetésért harcolnak nap, mint nap. Közben a lelkük sivárrá, üressé válik, kiszárad. .... {MORE}Előszó
Szomorú megállapítás, de sajnos igaz. Ma már nagyon kevés embernek kell a vers. Nincs rá sem igény, sem idő, hogy elolvassák. Fontosabb dolgok után rohannak az emberek. Gyűjtik anyagi javaikat, vagy épp a megélhetésért harcolnak nap, mint nap. Közben a lelkük sivárrá, üressé válik, kiszárad. Nem marad semmi jóság, kedvesség, segítőkészség a lelkekben, pedig arra igen nagy szükség lenne a nehéz órákban.
Ezt a kötetet -mint az elsőt-, azoknak ajánlom, akik még érzékenyek a szép gondolatokra, hangulatokra, lelkük még befogadja azokat. Akikből még nem veszett ki a szeretet, jóság. Akik még ismerik nagy költőink igazi verseit, és nem azt tartják versnek, ahol a hosszú tőmondatot szabdalják három – négy sorra „vers” gyanánt. Nagy költőink az életből merítettek ihletet, mindenki számára érthető formában. Nem tűzdelték a sorokat egyszerű ember számára idegen, megfejthetetlen szavakkal.
Verseimben –bár közel sem érhetek hozzájuk- nagyjaink stílusát, egyszerű ember számára is érthető módon igyekszem követni. Talán hozzájárulhatok ahhoz, hogy ismét több ember lelkét érintse meg egy - egy vers, és általuk talán másokban is újra éled a még ki nem veszett szeretet, kedvesség, a másik ember felé is forduló, őszinte, segítőkész figyelem.
„Egy mosoly többet ér, mint bármi más, Egy pillanat, csöndes szemvillanás. Csók, mely forrón ajkadra tapad, Boldogság, melynek adhatod magad.
…………………………………………………..
Nézz fel az égre, a legszebb fényre, Láss egy álmot, aztán harcolj érte! Lásd a mosolyt, mely feléd sugárzik, Szeresd, ki mosolyog Rád, mindhalálig! „
