Nyári László

A szerzőről sok minden nem mondható el. Talán csak annyi, hogy az olvasás megszállottja, hatéves korában beiratkozott kis falujának könyvtárába, és módszeresen végigolvasta a könyvállományt, többször is. Az indiánregények nagy hatással voltak rá, ám a legnagyobb élménye egy nem tipikus indiánregény, hanem egy kanadai indián, illetve félindián, Hosszútoll könyve volt, a Sós sziklák völgye. Később megismerkedett a magyar irodalom nagyjaival is, közülük Kosztolányi Dezső és Szerb Antal írásai tetszettek neki a legjobban. A nemzetközi irodalomból Updike, Kundera, Márquez, Nietzsche, Eco és még sokan mások tartoznak a kedvencei közé. Ő maga az írást versekkel kezdte. Első munkáit Papp Árpádnak mutatta meg, aki egyenesen Fodor Andráshoz irányította, költészetére ő és Kelemen Lajos voltak a legnagyobb hatással. A prózaírást egy mesekönyvvel kezdte, mely Őszi Zoltán könyvillusztrátor (akivel abban a bizonyos faluban egy utcában laktak, és cseresznyefájukon sok ízes gyümölcsöt megettek együtt) biztatására született. Később aztán megírta első regényét, mely álmos hajnalokon, munkába indulás előtt született, néha csak pár sorral gyarapodva. A szerző, bár maga soha nem lett guru, de ebben a könyvben pontosan bemutatta, hogy akár lehetne is, ha akarná, ha szükségét érezné. Reméli azonban, hogy olvasóit nem tartja vissza a szerénység, és alkalmazzák a megismert módszereket.