A CIGÁNYZENEKAR MÚLTJA 1776-1903 - AZ EGYKORÚ SAJTÓ TÜKRÉBEN

A 20. század elején Kodály és Bartók által megkezdett modern magyar népzenekutatás és ennek nyomán a század harmincas-negyvenes éveiben elindult népzenei mozgalom sok évtizeden át nem vett tudomást a 19. század népies zenéjéről - verbunkosról, csárdásról, népies dalról - és annak szinte egyedül elismert művelőiről, a cigányzenészekről. Kodály volt az is, aki a meggyökeresedett népdalos légkörben, 1955-ben először figyelmeztetett: a magyar nóta (népies dal) hosszú ideig egyetlen zenéje volt a magyarság zömének. Jelen kézirat anyaga a 18. század végétől a 20. század elejéig terjedő időszakaszt, a cigányzene felfelé ívelő, fényes pályáját és delelőjét követi.