Tamás Ildikó e kötetével új dimenziót ad az eddigi gyermek- és diákfolklór-kutatásoknak. A hagyományostól eltérő perspektívából tekint a témára: a kreativitást, a verbális és vizuális kifejezésformák hátterét állítja középpontba. A műfaji átjárhatóságot hangsúlyozza, bemutatja az online és offline tér jelenségeinek kölcsönhatását és azt is, hogy a nyelvi, zenei és képi megnyilvánulások milyen sokrétűen kapcsolódhatnak egymáshoz. Megtudhatjuk például, mi a szerepe a ritmusnak, a halandzsának és a humornak a nyelv elsajátításában, hogy a képekben megjelenő gondolatritmus és reflexió hogyan jelenik meg a mémek világában. A terepmunkája során gyűjtött anyagot a rendelkezésre álló korábbi archívumok adataival összefüggésben vizsgálja. Több kortárs gyermek- és diákfolklór-jelenségről először olvashatunk tudományos igényességű elemzést, így például halandzsaszövegek folklórban betöltött szerepéről, vagy a népetimológia megjelenési formáiról. Az országos, vagy akár globális jelenségeken túl odafigyel a helyi jellegzetességekre, az iskolák, osztályok, rajongói csoportok értelmezőközösségeire. A kötet különlegessége, hogy az érvelést közel másfélszáz, az internetről és közvetlenül a gyerekektől gyűjtött szellemes és színes képi és szöveges illusztráció gazdagítja. A szerző interdiszciplináris folklorisztikai, nyelvtudományi, zenei megközelítéseket egyaránt alkalmaz. A folklór kutatói mellett a társtudományok művelőinek, a pedagógusoknak és az érdeklődő nagyközönségnek is szánja e kötetet, tehát mindazoknak, akik kíváncsiak a gyermekek és diákok kortárs világára, szokásaira, nyelv-használatára, és arra, hogy az okostelefon hogyan befolyásolja kapcsolathálóikat, közösségi szokásaikat.
