Tituszról, erről a legendás vitézről mindenki csak annyit tud, hogy élete árán is megakadályozta Nándorfehérvár elestét. Pedig ez csak egy pillanata volt a végtelenül izgalmas élete utolsó percének. A történelem nem is említi az elrablását, majd azt, hogyan küzdött meg az életrevaló kisfiú már tíz évesen a megpróbáltatásokkal. Persze honnan is tudtak volna a történészek a szépséges asszonybarátnéról, aki az életét is odaadta volna érte… vagy Mehmetről az öreg barátról, esetleg Kurszánról a kegyetlen janicsárról. A tyúkos menyecskével megesett eset, vagy a nagy szerelem Bözse sincs jegyezve a történelemkönyvekben, sőt, Lenuska naccsága sem, akinek legalább nyolc csemetéje igencsak hasonlított a vitézre. Ez a néhány mondat csak sejteni engedi, hogy a nagyszerű csibész, az önzetlen gyógyító élete egy nagy kaland volt, ami itt, most, a harcokkal együtt hitelesen el van mesélve Titusz által, aki több mint ötszáz év után újra összetalálkozik Bözse naccságával.
