A harmincas éveiben járó Ilon szélsőséges érzések közt vergődve éli az életét. Álmaiban felszabadul a hétköznapok egyhangúságának sivárságából; hol erotikus élmények sodorják éjszakákon át, hol egy elvesztett család édesen zsibbasztó emlékei ragadják magukkal. De aztán jön a reggel, és a nappalait kegyetlen fejgörcsökkel éli, bár az orvosok szerint semmi baja sincs. Ezek a szélsőséges élmények csodálatos találkozásban olvadnak fel, kiderül honnan az az olthatatlan vágy, aminek eddig nem is sejtette az okát. Ginseng, az évezredekkel ezelőtti férje, és kisfia Lángocska szegődnek mellé, mint őrangyalok. Könnyed játékossággal védik meg a legfélelmetesebbnek tűnő helyzetekben is, és ablakot nyitnak az alfaállapot kellemes lebegésében egy megélt világba, amikor még mindhárman együtt éltek.
Visszaröppen az idő velük Attila korába, amikor szüleik, Hajnal és Virradó egy Égihajón találkoztak. Zemme és Arkis csodálatos népét is megismerhetjük, akik ezerötszáz évnyi utazás után alig száz évvel ezelőtt értek vissza a szülőbolygójukra. A tunguzka meteorit becsapódásáról is kiderül, hogy nem úgy volt az, mert ott a Gonosz elme űrhajója robbant fel.
