Bekell vallanom, régebben kacérkodtam a gondolattal, hogy meg kellene nézni, hogy milyen is az angliai élet, de a család gondolata, mindig is visszatartott. Majd jött egy totális csőd, amikor elveszítettem a családi házam, pár rossz döntésem miatt. Ekkor már a gondolataim valósággá váltak. Már nem csak „kacérkodtam” a gondolattal, hanem döntést kellett hoznom. Foszlány információim voltak a „hol kezdjem, hogyan kezdjem” dolgokkal, de mivel olyan helyzetben voltam mint a székely kutyája, tudtam hogy lépnem kell. Csak hogy értsd, az egyik székely elmegy meglátogatni a rokonát. Leülnek, beszélgetnek, közben egyet nyüszít a kutyája. Nem foglalkoznak vele, beszélgetnek tovább, hirtelen még egyszer nyüszít. Továbbra sem foglalkoznak vele, beszélgetnek tovább, mire aztán harmadjára is felnyüszít, megkérezi a gazdját,
- „te komám, hát miért nyüszít a kutyád?”
- „Hát mert szögbe feküdt!” - jön a válasz.
- „és miért nem kel fel a kutyád, ha már belefeküdt?”
- „há azé mert még nem fáj neki el
