Azok, akik Szent Tamást csak hallomásból ismerik, meglepődhetnek azon, hogy lelki mesterként tekintünk rá. A Summa Theologiae szerzője inkább kiváló gondolkodóként, mintsem misztikusként vált ismertté. Talán még nagyobb meglepetést okozunk, mégis ki kell mondanunk: ez a hírneve bizonyos mértékig csalóka. Ő, akit szemlátomást csak a filozófiája révén ismerünk, ugyanakkor és elsősorban teológus; a Szentírás kommentátora, az egyházatyák figyelmes hallgatója, olyasvalaki, aki saját tanításának lelkipásztori és spirituális következményeire is gondot fordít.*Aquinói Tamás teológiáját, amely Szent János evangélista és az egyházatyák vonalába illeszkedik, egyértelműen kontemplatív irányultság jellemzi, és lelkiségében éppen olyan mély, mint tudományosságában. Sőt azt hiszem, még azt is elmondhatjuk, hogy tanítása sokkal inkább nevezhető lelkinek, mintsem szigorúan tudományosnak. Éppen intellektuális, filozófiai és teológiai állásfoglalásainak világossága indít el olyan azonnali lelki folyamatokat, amelyek csak a legelragadottabb misztikusoknál fordulnak elő. Minderről maga Tamás is tanúságot tesz élete végén, amikor a szavak szalmáját elhagyja a végső valóság magvaiért. Példája azt is megmutatja, hogy teológiája bármiféle kiegészítés nélkül is jámborságra vezet. Ehhez csak arra van szükség, hogy elvárásait a legvégsőkig teljesítsük.
