A történeteim ott kezdődnek, ahol szétválik a helyes a helytelentől, illő az illetlentől, igazságos az igazságtalantól. Termékeny, de kopár talajon próbál gyökeret verni az írott szó az igaz gondolatok védelmező árnyékában.{MORE}Sokáig úgy gondoltam, hogy ami nem mulatságos, megdöbbentő, vagy elgondolkodtató, az garantáltan unalmas. Ez a feltételezésem néhány hete csúfosan megdőlt. Egy kedves ismerősöm nagyjából húsz értékes percet rabolt el az életemből, miközben beszámolt arról, hogy a nappalija falába, hogy sikerült négy egyforma átmérőjű és mélységű lyukat fúrnia. Mindvégig arra a pillanatra vártam, ami végre értelmet adhat a szokványos eseménysor fennhangon történő közlésére, de nem jött... Az arcizmaim nem mozdultak, az agytekervényeim nem bizseregtek, merthogy a történetben nem volt semmi szokatlan. Tényleg semmi! A fülszövegbe ezt a történetet negatív példaként szerettem volna megjelölni, demonstrálva ezzel, hogy miről nem szeretnék írni, azonban időközben rájöttem, hogy nagyot tévedtem... Néhány nap alatt ez a sztori kinőtte az állomás nyújtotta szűkös teret és közben olyan erős szexuális töltést kapott, hogy többé már senki nem tudott a fúróra úgy gondolni, mint annak előtte, a lyukakról már nem is beszélve...
