A visszatérő Magellánt a Föld csak hosszas alku után fogadja vissza. Itt most öt milliárd él és dolgozik a Rendszer zárt egységeiben: a visszafogadásukat kérő tömegtüntetések alaposan megbolygatják a „stabil” Világunió intézményeit, a Rendszer működtetése kérdéssé válik, több-kevesebb eredménnyel.{MORE}Százötven éves, sikeres csillagközi útjáról visszatérve, a Magellán űrobjektumot a Föld nem hajlandó fogadni. Mert ez a bolygó már nem z őseik otthona; városok, országok, egész térségek néptelenedtek el, a népesség nagy hányada a Rendszer Egységeiben, zárt betonépületek tízezreiben él, dolgozik és szaporodik; de hogy jutott az emberiség problémáinak erre az embertelen megoldására? Az egész a XXI. században kezdődött, Sysiphus Templar kommandós, riporter és önjelölt szociológus, a Mester és neje, Kim Dongszan kezdeményezésére. Akadnak azonban lelkes emberek, akik készek szembeszegülni a XXIII. század rögeszméivel és egyéb „áldásaival”, köztük a Világunió vezető testületével, a hivatalos médiával és magával a Rendszerrel is: Soledad Pereira, a távoli csillagvilágok szerelmese, Howardson professzor, León Cortez Cordoban, a LCC TV-csatorna menedzsere és sokan mások. A Magellán utasainak a Földre való visszafogadása csak ürügy a gyökeres változások kikövetelésére — s hogy mennyire sikerül ezeket elindítani, nos a pozitív jeleken túl, még messze van a megoldás. Mert az Epilógusban Bianchi ezredes, a Magellán Fegyveres Erőinek parancsnoka Czabzyk tábornokkal beszélget, nem kimondottan békés dolgokról...
