Két kisregény. Két különleges, de merőben más sorsú nőről, akiket a lelki erejük és a kitartásuk mégis nagyon hasonlóvá tesz. Történeteikben a családi emlékezet, a túlélés ereje és az emberi sorsok közötti mély összefüggések tárulnak fel.
A polgári otthonban nevelkedett, kora nőtársait műveltségben és modern szemléletben megelőző Tercsi életútja a huszadik század hajnalán indul, és a Weimari Berlin forgatagán keresztül vezet vissza a magyar családi gyökereihez. Kíváncsi, szerelmes lányként görkorcsolyán száguld a világváros híres sugárútján, sorsát a háború és az emberi kapcsolatok formálják, de a sok impulzust mind a személyisége javára fordítja. Törékeny, stílusos, tanult fiatalból érik büszke, érzékeny és küzdeni képes asszonnyá.
Franciska sok szempontból az ellentéte. Erős alkatú és lelkű nő, aki kamaszlányként az apja tejgazdaságában, svábkötényben méri a tejet, és emelgeti a nehéz kannákat. Ebben a sajátos német-magyar kettős kultúrkörben és szokásrendben nevelkedik. Egész életét a családja mellett, ugyanabban a faluban és házban éli, a világot csak az olvasmányai viszik el hozzá, mégis józan, nyílt, másokat gyámolító, bölcs családanya lesz.
Mindkettőjük személyes életét meghatározzák a világtörténelem eseményei, így a róluk szóló emlékekben az olvasó előtt egy egész generáció sorsa tárul fel. Eközben Tercsi és Franciska egymáshoz illő mintát mutatnak szeretetből, bátor életfelfogásból és kifogyhatatlan kedélyből, az élet elviseléséhez ma is nélkülözhetetlen tulajdonságokból.
