A viszonylag fiatal neveléstudományi ág, a környezetpedagógia történetében is kitapinthatók azok az uralkodó nézetbeli és gondolkodásbeli váltások, amelyek a nevelés össztársadalmi tevékenységébe ágyazottan vannak jelen. Különösen jól érzékelhető ez a napjaink felgyorsult technika-technológiai fejlődésének, a világában, amely számos új és korábbi kihívás elé állítja a kultúraközvetítés, a személyiségformálás, a nevelés egész rendszerét. Elég, ha csak a klímaváltozásra, az energiaválságra, a 4., sőt 5. ipari forradalom jelenségeire gondolunk. A neveléstudomány dominancia váltásokról beszél.
Nézetem szerint a mai korban elkezdődik egy negyedik dominanciaváltás, amt lehet a mobil tanulás, a digitális pedagógia korszakának is nevezni. Tanúi vagyunk az iskola falait feszegető változó tanulási környezet hatásainak, az IKT alapú, nagyon sokszínű, változó téri és időbeli lefolyású tanulási rendszer kibontakozásának. A valós(fizikai) és a virtuális környezet torzult arányai nem csak a hétköznapjainkban, hanem az iskola világában is nagy kihívást jelentenek. Másképpen fogalmazva egyre inkább harmonikus egyensúlyra törekszenek a pedagógiában. Felértékelődik tehát a természeti környezetben eltöltött idő, tevékenység és tanulás. A természeti környezet reneszánsza megjelenik a tudományban és a nevelésben is.
A fenti gondolatok is kellőképpen indokolják, hogy a nevelés, azon belül a környezeti nevelés gondolkodásbeli, szemléletbeli változásait nagyító alá vegyük.
Az innen levezethető további kihívás-válasz elméletre épülő gondolatsorok vezettek abba az irányba, hogy az eddigi munkáimra, publikációimra épülő szintetizáló könyv megírására vállalkozzak. Nem minden tételt, részletet tudunk empirikus kutatási eredményekkel alátámasztani, de a szociológiában közismert az életérzületek „fogalmi, módszertani kategória”, amivel én is élni fogok.
