A Dunagőzhajózási Társaság (DGT), amely a szó pozitív értelmében vett multinacionális nagyvállalatnak is tekinthető, korai közép-európai integrációs tényezőnek számított mintegy 120 éves története időszakában, 1829-es alapításától 1938-ig, az Anschlussig. Története során mindig a nagyvállalati gazdasági, működési racionalitást igyekezett szem előtt tartani, hiszen csak így tudott fennmaradni a konkurenciaharcban. Ebben a rendszerben a gazdasági eredményesség prioritása mellett természetes helye volt a munkásjóléti intézkedéseknek, a munkáslakás építéseknek, a vállalati iskolaügynek, az egészségügynek és az egészségbiztosításnak, a művelődési és kulturális egyesületeknek, a munkavállalók lelki gondozásának, minden érintett felekezet támogatásával, valamint a jótékonykodás és a közéleti, politikai befolyásolás különböző formáinak.
