Nyolcvan év telt el a magyar holokauszt óta, amelyben közel 600 000magyar zsidó, vagy annak minősített honfitársunk pusztult el. Az áldo-zatok és szemtanúk nemzedékének közvetlen tapasztalatai három emberöltőelteltével lassan lényegu¨lnek át kollektív emlékezetté. Leheterről ma szabadon beszélni? Hiszen mit éreznénk, gondolnánk itt ésmost, ha közel minden tizedik ember egyszer csak eltűnne a városunkból,a telepu¨lésu¨nkről, az utcánkból, a munkahelyu¨nkről, az iskolánkból,a barátaink közu¨l? Gondolunk-e, emlékezu¨nk-e a holokausztra, miközbenaz elkövetők, az áldozatok és az ún. passzív környezet nemzedékénekutolsó élő tagjai is eltávoznak közu¨lu¨nk? Milyen űrt, traumát, kételyekethagyott maga után a holokauszt mindkét oldalon?Könyvu¨nk a magyarországi holokauszt helyi emlékezetére vonatkozó 2021és 2024 között végzett, terepmunkára és egyéni, illetve fókuszcsoportosinterjúkra épu¨lő társadalomtudományi kutatásunk ered ményeit foglaljamagában. Felméréseink során hét telepu¨lésen, Budapesten, Miskolcon,Kőszegen, Ricsén, Szeghalmon, Körösladányban és Nagyváradon 16fókusz csoportos interjút bonyolítottunk le. (A kérdéseinkre válaszolók ésazt visszautasítók aránya, s a kutatásaink köru¨lményei is a jelentésu¨nkszerves részét képezik.) Vizsgálódásainkat 2022-től a Visegrad Fund általtámogatott Research on Transgenerational Holocaust Memory in CentralEurope projekt keretében végeztu¨k, ezért eredményeinket nemzetköziösszehasonlításba is el tudtuk helyezni.A számítógépes program, amely a szociológiai felméréseink, interjúinkés elemzéseink szövegeit dolgozta föl: a bűn szót/fogalmat nem találta.Az általunk szervezett, a magyar holokauszt jelenségét diszkuszálófókusz csoportokba értelemszerűen nem jöhettek el, akik elpusztultak.Az ő véleményu¨k a testu¨kkel egyu¨tt égett el a huszadik századi apoka-lipszis tu¨zében. Ezt a könyvet az ő emlékezetu¨kre írtuk, abban a reményben,hogy eljön a nap Magyarországon, amikor a róluk való diskurzusbanelbeszélhető lesz, ami még ma is kimondhatatlan.
