Robert csöndes történészdiák Berlinben, akit soha nem foglalkoztatott horvát származása, mígnem egy nap találkozik a szerb Anával. Egymásba szeretnek, az idill azonban nem tart sokáig. A gyanú, hogy a lány kettĆs életet él, csakhamar beigazolódik.
Ana apját, a korábbi egyetemi tanárt azzal vádolják, hogy bƱnrészesként részt vett szerbiai muszlim családok meggyilkolásában. Robert a hágai bíróságra utazik, hogy nyomon kövesse a büntetĆpert – és hogy választ kapjon a kérdéseire: ŠimiÄ tényleg elkövette-e azt az ördögi bƱntettet, amely miatt most háborús bƱnösként áll a bíróság elĆtt? Hogyan férhet össze ez az aljas tett az imádott apa, anglisztikaprofesszor és elismert Shakespeare-kutató alakjával? És ami ennél sokkal lényegbe vágóbb: Vajon a szülĆk bƱnei átszállnak-e a következĆ generációra? És vajon legyƱrhetik-e a múlt terhei a szerelmet?
„Rendkívül higgadt töprengés ez, hogy vajon a szörnyƱséges események elválasztják-e vagy épp összekötik az embereket... A regény végén is minden függĆben marad, ami a szerzĆ kivételes képességeit mutatja.”
Deutschlandradio Kultur
„Két életút ütközésének kifinomult, elgondolkodtató regénye.”
Neues Deutschland
/Nicol LjubiÄ 1971-ben született Horvátországban, Zágrábban. Görögországban, Svédországban és Oroszországban nevelkedett, majd politológiát tanult Németországban, és a hamburgi Henri-Nannen újságíró-iskola hallgatója volt. Ma Berlinben él, szabadúszó újságíróként és rádiósként dolgozik, 2003 óta tagja a német szociáldemokrata pártnak. Újságírói munkásságát 2005-ben Theodor-Wolff-díjjal jutalmazták.
2002-ben jelent meg elsĆ, Mathildas Himmel címƱ regénye, majd négy évre rá önéletrajzi ihletésƱ kötete, a Heimatroman, amelyben apja, Drago LjubiÄ életútját írja le a zágrábi autószerelĆ mƱhelytĆl Franciaországon át Németországig, ahol végül repülĆgép-szerelĆ lett.
Legutóbbi könyve, a Bonaca 2010-ben jelent meg Németországban (Meeresstille címen), amelyben LjubiÄ a maga megszokott, nyugodt, elgondolkodó és dokumentarista stílusában egy olyan konfliktust fest elénk, amely nem ért véget a jugoszláv háború idején, hanem ma is tovább él a leszármazottak szívében. A kötetért 2010-ben megkapta a Ver.di-, 2011-ben pedig az Adelbert-von-Chamisso-díjat./
Rádióadás:
