Szöllősi Mátyás versszemlélete korosztályában meglehetősen eretnek jelenség. Dehogy kívánom, hogy mindenki úgy lásson, úgy írjon, ahogy ő. Írni sok mindenről és sokféleképpen lehet. Úgy tetszik, nemzedéke újra felfedezte a lírai epikát. Hézagosan, töredezetten, olykor a vershez való kulcsot elhajítva elbeszélnek egy történetet, az olvasó elé vetítenek egy helyzetet, s ráhagyják a vers köznapi elemeire és közbe-közbeiktatott homálymezsgyéire, hogy kiadjanak valamit, ami megérintheti-ütheti az olvasót. Szöllősi Mátyás verseinek is epikai természete van. De az ő, különben szintén hézagos, töredezett képeinek súlyos, sokunknak ismerős matériája, tragikus-egzisztenciális, s hadd tegyem hozzá: metafizikai hangoltsága van. Arról beszél, amibe nehéz beletörődni: az elháríthatatlan szenvedésről, a lefeléről, a pusztulásról. Nemcsak erősen megvilágított részleteivel, hanem üres tereivel is hat. (Lator László)Szöllősi Mátyás 1984-ben született Budapesten.Önálló művei:Aktív kórterem (versek, 2010)Állapotok negyvenöt töredék (versek, 2011)Váltóáram (elbeszélések, 2016)Budapest Katalógus (fotóalbum, 2017)Simon Péter (regény, 2018)Illegál (két kisregény, 2020)
