Konrád György regénysorozatának (Ásatás) második kötete az Öreg erdő újfent az esszé és a próza határvidékén halad. Az egyoldalas strófákból összeálló epikai forma egyszerre ad teret a tág asszociációknak és a tömör megfogalmazásoknak. Ha Konráddal tartunk ebbe a metaforikus erdőbe, akkor egyszerre érzékelhetjük a folyamatos múltidőt és az összetett jelent. Találkozunk az íróval, az életrajzával, a munkamódszerével és legkivált azzal a nyitottsággal és kíváncsisággal, ahogyan egy előtörő emlék, egy írói ötlet vagy egy felbukkanó gondolat nyomába ered. Körbeírja az életét, újabb rétegeket tár fel. Tekinthetjük ezeket a lapokat az író őszikéinek is: merengései, töprengései sajátos ritmusú melódiák. Esszébetétek és naplójegyzetek. Regényforrások és történetfolyamok. Kirándulás egy epikus erdőben.
