A hely- és táplálékszűkébe került emberiség szétrajzott a világűrbe, és kolóniákat hozott létre valamennyi olyan bolygón, ami csak kicsit is lakhatónak tűnt. A Prokarion ebből a szempontból nem volt éppen ideális, hiszen mérgező volt a légköre csakúgy, mint a teljes élővilága.A szükség azonban nagy úr, és a szorongatott helyzetben segítségül hívták a modern genetikát. Csak néhány apróbb módosítás kellett, és az ember alkalmassá vált a prokarioni viszonyok elviselésére.Azóta két külön telep is létesült a bolygón, árvákatgondozó szerzeteseké, valamint a bolygó páratlanökológiáját vizsgáló tudósoké. A mesterségesintelligenciák hathatós közreműködésével dolgozókutatók valami titok nyomára bukkantak, egy mitikus,magasabb rendű értelem keze munkájára a különös helyiélővilág kialakulásában, de elméleteik bizonyítására talán már nem marad idejük.Döntés született a kolonizáció felgyorsításáról, amia Prokarion földiesítését jelenti. Pótolhatatlan kincsek vesznek el, ha nem sikerül időben megtalálni a `rejtett mestereket`.Joan Slonczewski, a lengyel származású biológusnő,az Egyesült Államokban, egy genetikai kutató intézetmunkatársaként érdekes gondolatkisérletbe kezdett.Regényében tudományos alapossággal kidolgozott,elképesztően különleges világot tár az olvasó elé,kézzelfoghatóvá téve a felfedezés kalandját.
