Az erdélyi szellem gyakran patetikus, ám egyide-jűleg ironikus is magával szemben. Ebben a kedély-ben fogantatott történetek tárulnak itt elénk, amelyek nem ismernek határokat, és a kilencvenes évek előtti négy évtized élményeiből inspirálódnak. A cselek-mények szereplői, részben maguk krédója szerint élnek, de nem csak erről akad közlendőjük, hanem megkísérelnek egy bizonyos életszemléletet is továb-bítani. Emlékeztetni próbálnak olyan körülményekre, amiket valaha valóságosnak tartottunk, de sajnos, közben csak mindegyikünk emlékezetében léteznek.
Azok, akik sokáig a szabadság hiányában, meg nél-külözések között élnek, jól ismerik a beletörődés nehézségeit és a távol idegen csábításait. Ez itt egy jó alkalom feleleveníteni, és a könyv szereplőivel együtt beutazni, eme vívódások világát.
Erdélyi, de ugyanakkor emberi történetek: az ott-honról, a hontalanságról, meg a gondviselésről egyaránt.
