Az emberi tudat hátterében egy "őstapasztaló" van, szavakkal kifejezhetetlen, csak utalni lehet rá: Én vagyok (és) Világosság. Az őstapasztalást János evangélista szavakba foglalja, és ezekből a szavakból új tapasztalás fakad: a Szó Világossága. A szóban ébred az ember. Felébredése új képességet hoz: a tanúbizonyság-tevés képességét.A kereszténység egész impulzusa az Alétheia jegyében áll, a rejtetlenségben: ami korábban rejtett volt, nyilvánosságba lép: ez a világosság. Alétheia az élő jelenlét: a világosság, a megismerés időn kívüli folyamatai, egy létesülésben lévő világ: az élő megismerés. Aki az igazságban él - jár , az föltétel nélkül mondja: Én vagyok. Szavak nélkül mondja, az igazság szférája a szavak nélküli "gondolkodásé". Az Én-vagyok az Alétheia.A jót tenni fölöslegben, a kötelességen túl: ez a Kharisz. A Kharisz igéje mindig cselekvés.A teremtésben Kharis és Alétheia, szeretet és megismerés egy: a teremtés szeretetből lesz az iránt, amit megismer és ezáltal lesz: valami új. Föltételezi a kezdés - az őskezdet - képességét, és ezt jelenti. Az igazság szabad, azaz Kezdetből való, mert és hogy nélkül. Mindkét realitás visszasugárzó és kisugárzó, csak az adásban és befogadásban léteznek. "Kegyelmet kegyelemért", mondja János. És ahol leírása ezt a valóságot ábrázolja, ott áll a Logoszlény szava: "Meglett" - azaz földi-kozmikus realitássá lett valami, ami nem "vala" öröktől fogva. Az ég kapuja kinyílt; és ennek a tettnek közvetítője számunkra János, az új szeretet apostola, a szeretett tanítvány, aki "marad" írásaiban, azokon át, az őskezdés ezen képességeinek fölkeltője az emberi szívekben: az első ember, akiben vallásos tapasztalás és megismerés, imádat és tudati ébredés egyazon történéssé váltak.
