Sir James Fitzjames Stephen (18291894) brit jogtörténész, bíró, jogtanácsos és politikai gondolkodó volt. Ismert munkái közé tartozik A büntetőjog általános látképe Angliában (A General View of the Criminal Law of England, 1863), A büntetőjog története Angliában (A History of the Criminal Law of England, 1883). Legismertebb és legnagyobb hatású műve a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség (Liberty, Equality, Fraternity, 1873), amely Fitzjames Stephen politikai filozófiájáttartalmazza, elsősorban John Stuart Millnek A szabadságról (On Liberty, 1859) címűműve kritikájaként jelent meg.A Szabadság, Egyenlőség, Testvériség Stephent a viktoriánus kor legfontosabb konzervatív szerzőjévé tette. Disraeli mondta róla 1881-ben: Nagyon nagy kár, hogyStephen bíró, lehetne a jövő Konzervatív Pártja vezetője. Stephen konzervatív felértékelésének forrása a Mill-kritikája kapcsán kifejtett nézetei: ezek a közéletbendivatos jelszavak nem pusztán betarthatatlanok, de a megvalósításukra törekvés okozza a modern kor sajátos gondjait. A modernekre és Millre jellemző a dogmatizmus a politikai-erkölcsi cselekvés terén. Így remélik azt, hogy egy egyszerű jelszó vagy elv alapján a rendezett szabadság problémáját meg lehet oldani.Az utópikus liberális vagy szocialista remények kritikájának sarokköve a kényszer szükséges volta, felszámolhatatlansága melletti érvelése. A kormányzás éstörvényhozás realista felfogása a kényszer prudens és erkölcsös használatát jelenti, és mivel nem lehet hatalom- és kényszermentes élet, nem lehet politikamentesélet sem. Érvelése korunkban a HartDevlin-vitában kapott nagy hangsúlyt, mivel szerinte az erkölcsi korlátozás indoka nem csupán a közvetlen károkozás lehet, hanem a többség akarata, akinek joga van eldönteni, hogy milyen erkölcsi környezetben kíván élni.
