A csalódott, már-már végzetes elhatározásra jutó, szerelmes férfi belső világa tárul elénk.{MORE}Nyári Zsolt egy történelmi és egy prózai kötet után jelentkezik először verseivel nyomtatott formában. Akik látogatják Facebook-oldalát, ismerik a költő Nyári Zsoltot is. Nekik nyilván nem meglepetés a költemények túlnyomórészt erősen borongós, helyenként tragikus hangulata. A csalódott, már-már végzetes elhatározásra jutó, szerelmes férfi belső világa tárul elénk. Hol álmodozón, hol látszólag tárgyilagosan szól szerelméhez, sohasem vádolja őt, szerelmüket továbbéli: „Álmomban ébredező rügy voltam…Te jöttél, óvtál, vigyáztál, s a rügy / Ím, kipattant, látod, virágzom” Aztán felülkerekedik a szakítás, az elhagyatottság érzése, s az „elbeszélés” csaknem drámai végkicsengése uralja a kötet. Néha felbukkan az életen túli életbe menekülés ösztöne-tudata, ahol immár örökre együtt lehet az elvesztett lénnyel: „Az álom határánál is továbblépek… Továbblépek, át a mán, a tegnapon, a holnapon… Még élek, s létezem, nélküled is. Csak testet cserélni indulok, vissza már soha többé nem fordulok” Róna Judit.
