Húsz éve foglalkozom hivatásos módon a 19. századi magyar irodalom történetével; arra gondoltam, megpróbálom összefoglalni, milyennek is látom ezt az irodalmat. E szavakkal kezdődik a tanulmánykötet, amely Takáts József Ismerős idegen terep című, 2007-es könyve után írott irodalomtörténeti dolgozatait teszi közzé. Összegző jellegére utal a címe is: a szerző a néhai kiváló művészettörténész, Sinkó Katalin szavát kölcsönvéve másik mitológiának látja a 19. század kultúráját, amelynek szereplői másféle célokat követtek, másfajta szabályoknak engedelmeskedtek, mint mi, a 2021. századi kulturális világ lakói. A kötet valamennyi írása ellenszérumnak készült a Takáts által modernné olvasásnak nevezett hivatásos és laikus értelmezésfajta elkerülésére, amely úgy próbálja élővé tenni a régi szövegeket, hogy aktualizálható üzeneteket, mai érzelmeket, mai dilemmákat fedez fel bennük. A Másik mitológia tanulmányai a vizsgált költemények, regények, értekezések egykorú kontextusainak a feltárásából indulnak ki. Másik világba kalauzolnak el, amelyben az irodalom többnyire a tanítástanulás modelljét követve készült, az ókori örökségre emlékezve, a pszichológiai ember feltalálása előtti lélektanhoz igazodva.
