Hogy kicsoda, micsoda a címszereplő, az a bizonyos befejezhetetlen? Ezt bizony a könyv többi szereplője is szívesen tudná: Földes Máté, a kissé lúzer, de amúgy rokonszenves bölcsész, Palánky Simon, a könyveit dédelgető antikvárius, Márk és Bence, a hűtlen barátok, Éva (fekete hajú), Zsófi (szőke), sőt még a rejtélyes Tanár úr is, akihez Máté elvileg a doktori disszertációját írja, de gyakorlatilag mégsem. Lesz aztán a befejezhetetlen kereséséből, kutatásából, nyomozásából fordulatos zűrzavar, elhangzanak pompás, mulatságos halandzsák, a cselekmény pedig mindinkább feszegeti a valóságreferenciák és a látomások közti határvonalat. Végül, ahogy a szereplők, úgy az olvasók sem találkozhatnak a befejezhetetlennel, amely talán egy (vagy több) régi (vagy új) rejtélyes (vagy banális) szöveg. Viszont megtudják, mi fán terem a szöveg öröme. Tarcsay Zoltán sokoldalú alkotó. Költőként és műfordítóként már ismertté vált. Ez itt az első regénye. (Márton László)
